Környékünkön (ahol sok a szilárd burkolattal nem rendelkező földút) különböző gyakorlatok terjednek részben a hiányzó járdák pótlása és a gyalogos közlekedés biztosítása, részben pedig a forgalom a portáktól való távoltartása, a kerítések védelme érdekében. (Az a korábbi probléma, hogy a szabályozatlan telkek tulajdonosai nem járultak hozzá a tervezett útvonalak miatt szükségessé váló kisajátításokhoz, lassan már a múlté, a kerítések a szabályozás szerinti vonalakba kerültek vissza, bár előfordul, hogy a korábbi kerítés maradványai a helyükön maradtak.) Az ingatlantulajdonosok a járdákat füvesítéssel, szoliterek, sőt fák ültetésével pótolják, de előfordul (különösen garázsbejáróknál) aszfaltozás is. Ezek és a kerítés védelmére a leggyakrabban alkalmazott megoldás a kerítésektől egy-két méterre, azzal párhuzamosan nagyméretű kövek elhelyezése, de előfordul szilárd burkolat megépítése, szegélykövek elhelyezése, betonfal építése is. Azt gondolom, hogy a közterület ilyen elfoglalása jogszabályba ütközik, de elmaradt közkiadást pótol, társadalmilag akár hasznos is lehet. Az ingatlantulajdonos feladata az ingatlan előtti közterület rendben tartása, ezek a magánberuházások ezt segítik. A közterület egy részéről így kiszorított forgalmat ugyanakkor az ingatlantulajdonos a szemben lévő ingatlan felé tereli, egyfajta terület-foglalós „játék” is kialakul. A közterület-foglalást ezért csak addig a mértékig lenne szabad tolerálni, amíg az a rendezési tervben szereplő út tervezett nyomvonalát nem érinti. Léteznek az említett gyakorlatot behatároló jogszabályok? Kapható engedély ilyen magánberuházáshoz, és ezekhez szükséges-e a szemben lévő (tehát csak áttételesen telekszomszéd) hozzájárulása? A rendezési tervekben feltüntetett – tervezett – közutak esetében hol lehet vélelmezni a majdani járdák vonalát? A rendezési tervben szereplő nyomvonal és a közterület középvonala általában megegyezik, vagy azt más is befolyásolja? Mi a teendő abban az esetben, ha ilyen magánberuházással kapcsolatban vita merül fel?