Üdvözlet
Az 1%-hoz másolandó:
Háromhegyek
Közhasznú Egyesület
Adószám:
18148068-1-41
Háromhegyek
Közhasznú Egyesület
Adószám:
18148068-1-41
Tagdíj befizetések
Keresés Háromhegyek Közhasznú Egyesület
Véletlen
Időjárás
Partnereink - Támogatóink
Reklám
Hegytörténet
Az Arany-, Üröm-, és Péterhegy, illetve a Major völgy története.
Óbuda múltját régóta kutatják.
A történeti kutatások és az ásatásokról szóló híradások alapján sok érdekességet tudhatunk meg kerületünkről.
A rengeteg információból próbáltunk szemezgetni olyanokat, amelyek a mi szűkebb környezetünkről, a „Háromhegyekről” szólnak.
Óbuda múltját régóta kutatják.
A történeti kutatások és az ásatásokról szóló híradások alapján sok érdekességet tudhatunk meg kerületünkről.
A rengeteg információból próbáltunk szemezgetni olyanokat, amelyek a mi szűkebb környezetünkről, a „Háromhegyekről” szólnak.
Felhasználtuk (irodalomjegyzék):
- Óbuda évszázadai 2000 (Főszerkesztő Kiss Csongor) könyvet,
- az interneten elérhető anyagokat, www.budapestcity.org, stb.
- az „őslakó” szomszédok anekdotáit, melynek alapján szeretnénk megismerni a „Háromhegyek” közelebbi múltját.
Reméljük, a weblap olvasóinak segítségével bővíteni, szükség esetén korrigálni tudjuk ezt a helytörténeti-hegytörténeti fejezetet.
Hogy a régészeti leletek időrendiségéről képet kapjunk, egy kis emlékeztető tanulmányainkból:
- Őskor
- Kőkorszak
- Őskőkorszak (paleolitikum Id.e. 2,4 m év- 11.500)
- Középső kőkorszak (mezolitikum Id.e. 11.500- 7.000)
- Újkőkorszak (neolitikum Id.e. 6.000 − 5.000 )
- Rézkor (neolitikum Id.e. 5.000 − 3.000 )
- Kőkorszak
- Ókor (Id.e. 4.000 − Id. sz 5.sz.)
- Bronzkor ( Id.e. 3.000 − 7.sz )
- Vaskor (Id.e. 8.sz − 1.sz )
- Középkor (5-15.sz.)
- Újkor
- Korai újkor (16-18.sz)
- Modern kor (19.sz)
Ebbe az időrendi sorrendbe próbáljuk beilleszteni meglévő információinkat.
Őskor:
Az őskorban, a ma is ismert hegyek (Hármashatár-hegy, Szarvas-hegy, Csúcs-hegy, Kecske-hegy, Újlaki-hegy) mellett meghatározó felszíni tényezők voltak a Duna fölé emelkedő terasszintek. Ilyen volt a pl. a mai csillaghegyi Árpád fürdőnél és az Arany-hegyen elhelyezkedő terasz is.
Ásatások anyagaiból:
Az átböngészett kutatási anyagok alapján úgy gondoljuk, hogy a Háromhegyek is része volt annak az ősi kultúrának, amelyet Budapest vidékének első állandó, az újkőkor élelemtermelő közösségei hoztak létre.
Itt a legelső falvak népessége, kultúráját tekintve abba a nagy kiterjedésű közép-európai körbe tartozott, melyet jellegzetes edényművessége után vonaldíszes kerámia kultúrájának nevez a kutatás. (Kr.e. 5400 — 4700)
Itt a legelső falvak népessége, kultúráját tekintve abba a nagy kiterjedésű közép-európai körbe tartozott, melyet jellegzetes edényművessége után vonaldíszes kerámia kultúrájának nevez a kutatás. (Kr.e. 5400 — 4700)
A már termelő gazdálkodás és az ebből származó, a korábbinál lényegesen nagyobb létbiztonság a lakosságszám hirtelen növekedését tette lehetővé. Így történhetett meg addig lakatlan óriási területek gyors benépesülése.
A hatalmas európai kör részét képező dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának népe a budai oldal Duna felé lejtő teraszait, a hegyekből érkező patakok mentét és a pesti síkság ármentes szigeteit szállta meg.
A hatalmas európai kör részét képező dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának népe a budai oldal Duna felé lejtő teraszait, a hegyekből érkező patakok mentét és a pesti síkság ármentes szigeteit szállta meg.
Legkorábbi településük Óbudáról az Aranyhegyi útról ismert.
Az Aranyhegyi úton végzett ásatások során a Dunántúli Vonaldíszes kerámia kultúrájának legkorábbi fázisát sikerült megtalálni.
E korszak szép reprezentánsa ez a spirálvonallal, karcolt technikával díszített edény, mely a Kr.e. 6. évezred legvégén készülhetett. Kialakításában magán viseli a kezdetek minden nehézségét, de tökéletlenségében is hirdeti egy új, minden addiginál modernebb világ beköszöntét.
Ásatások a Péter-hegy délkeleti oldalában
Szilas Gábor ásatásvezető irányításával 2008. április 8-23. között a Dobogókő utcában egy családi ház építését megelőzően végeztek kutatásokat mintegy 300 m2-nyi területen.
Az elmúlt évtizedben jelentősen emelkedett a korszak településein végzett feltárások száma. E korszak szép reprezentánsa ez a spirálvonallal, karcolt technikával díszített edény, mely a Kr.e. 6. évezred legvégén készülhetett. Kialakításában magán viseli a kezdetek minden nehézségét, de tökéletlenségében is hirdeti egy új, minden addiginál modernebb világ beköszöntét.
Ásatások a Péter-hegy délkeleti oldalában
Szilas Gábor ásatásvezető irányításával 2008. április 8-23. között a Dobogókő utcában egy családi ház építését megelőzően végeztek kutatásokat mintegy 300 m2-nyi területen.
Idézet a cikkből:
Az itt feltárt Kr. e. 4000 — 3700 közötti időszakból származó, rézkori település jelenségek egy vastag, őskori cserepeket és paticstörmeléket tartalmazó sötétbarna eróziós réteg alatt húzódtak két szintben. Felül egy barna színű rézkori járószintet dokumentáltunk, amelyen a nagymennyiségű őskori hulladék (kerámia, patics, kagyló, állatcsont töredékek) terült szét és hat többször megújított, tűzhely állt.
 |  |  |
A tűzhelyek egy része, szabálytalan alakú volt, a vékonyabb platniszintek között feltöltési rétegeket találtunk. A másik típus megközelítően kerek alaprajzú, igen vastag, szárazon egymásra rakott platnirétegekből állt: ez esetben tehát gondos takarítást követően újították meg az objektumot. A terület erőteljes dél-délnyugati irányú lejtéséből adódó talajerózió miatt nem világos, hogy rendelkeztek-e ezek a tűzhelyek felmenő fallal is.
Az tűzhelyeket is tartalmazó járószint alatti sötétbarna réteg mélyítésekor több gödörobjektum szürkésbarna foltját figyeltük meg, melyek igen gazdag javarézkori (Ludanice-kultúra, Kr.e. 4. évezred első harmada) leletanyagot tartalmaztak. Egy kisméretű beásás alján szájával lefelé fordított tálka, míg egy másik gödör égett hamus betöltésében épségben megőrződött hullámos peremű csőtalpas tál és parázsborító feküdt. A leletanyag alapján elképzelhető, hogy ezeket a gödröket szakrális célból ásták.
Az objektumokat tartalmazó kultúrréteg szintjén nagy tömbökben előbukkant a hegy szálban álló kőzete is, mely igen változatos rézkori felszínviszonyokra enged következtetni. A lelőhely pontos időrendi viszonyaihoz a leletanyag alapos vizsgálata szükséges, ennek kiértékelését nehezíti, hogy több esetben nem volt megfigyelhető a beásások jelentkezési szintje.
Az objektumokat tartalmazó kultúrréteg szintjén nagy tömbökben előbukkant a hegy szálban álló kőzete is, mely igen változatos rézkori felszínviszonyokra enged következtetni. A lelőhely pontos időrendi viszonyaihoz a leletanyag alapos vizsgálata szükséges, ennek kiértékelését nehezíti, hogy több esetben nem volt megfigyelhető a beásások jelentkezési szintje.
Ókor:
Bronzkori telepesek Óbuda vidékén
A mai Budapest területén a zóki kultúrák egyik lokális csoportja vette birtokába ezt a megtelepedésre alkalmas dombvidéket, síkságot. A makói csoportnak ma már több lelőhelyéről tudunk, így mindenekelőtt az Aranyhegyi úton feltárt, nagyobb kiterjedésű telephelyről.
Az Aranyhegyi patak mentén húzódó domboldalon feltárt hulladékgödrökből előkerült a csoport jellegzetes kerámiája. Az itt élők életmódja elsősorban az állattartáson alapult, ezt támasztják alá a hulladékanyagokban lelt állatcsontok.
Az Aranyhegyi patak mentén húzódó domboldalon feltárt hulladékgödrökből előkerült a csoport jellegzetes kerámiája. Az itt élők életmódja elsősorban az állattartáson alapult, ezt támasztják alá a hulladékanyagokban lelt állatcsontok.
Az Aranyhegyi árok területén a késő avarkoról (8-9.sz) is vannak leletek.
Elhelyezkedés, geológia, hidrológia:
Az Üröm-hegy, Péter-hegy, Arany-hegy alkotják Óbuda északnyugati-északi dombságait.
Csillaghegy határánál emelkedik Péter-hegy, 235 m tengerszint feletti magasságban, mely felső triász (251-200millió évvel ezelőtti) dolomitból épült fel. A dolomitot keletről vető (törésvonal) határolja, amelyhez kis folton felső eocén bryozoás (mohaállatkás) márga támaszkodik.
A vető mentén feltört egykori hévízforrások helyén édesvízi mészkő rakódott le, amely keletre a csillaghegyi forrásokig követhető, ahová a régi hévízforrások leszálltak. Az édesvízi mészkő alatt kibúvik a kiscelli agyag, amelyet a szomszédságban bányásztak.
Hasonló viszonyok találhatók a völgy jobb oldalán, ahol a lösz alatt kiscelli agyag képezi a vidék alapját, a bevágott utakban és vízmosásokban itt is források törtek fel.
A vető mentén feltört egykori hévízforrások helyén édesvízi mészkő rakódott le, amely keletre a csillaghegyi forrásokig követhető, ahová a régi hévízforrások leszálltak. Az édesvízi mészkő alatt kibúvik a kiscelli agyag, amelyet a szomszédságban bányásztak.
Hasonló viszonyok találhatók a völgy jobb oldalán, ahol a lösz alatt kiscelli agyag képezi a vidék alapját, a bevágott utakban és vízmosásokban itt is források törtek fel.
A területből kiemelkedik a 175 m tengerszint feletti magasságú Aranyhegy. Anyaga édesvízi mészkő, ugyancsak egykori források üledéke, mely kis megszakítással nyugaton folytatódik.
Ez építi fel a 195 m magas Üröm-hegyet és egészen a határig húzódik. Az Üröm-hegyen több helyütt is bányászták a travertino (édesvízi, mésztufa) mészkövet, amely az építkezésekhez igen jó anyagot szolgáltatott. Az Üröm-hegy déli részét 2-3 méter magasságú lösz fedi.
A Péter-hegy délkeleti oldalán volt a Mészkő utcában egy bányató amit a 80-as években, a bányagödrök megszüntetésekor szintén betemettek.
Ez építi fel a 195 m magas Üröm-hegyet és egészen a határig húzódik. Az Üröm-hegyen több helyütt is bányászták a travertino (édesvízi, mésztufa) mészkövet, amely az építkezésekhez igen jó anyagot szolgáltatott. Az Üröm-hegy déli részét 2-3 méter magasságú lösz fedi.
A Péter-hegy délkeleti oldalán volt a Mészkő utcában egy bányató amit a 80-as években, a bányagödrök megszüntetésekor szintén betemettek.
Mezőgazdaság:
A Háromhegyek lakóiról nagyon kevés ismeretünk van, de feltételezhető, hogy az idők folyamán felváltva, vagy egymás mellett éltek itt magyarok és németek.
A lakosság száma alacsony volt, hiszen inkább a mezőgazdasági termelés volt jellemző. A termelő emberek Óbuda vagy a környék sűrűbben lakott részeiről, naponta keresték meg földjeiket.
Csak az 1930-as években kezdődött nagyobb betelepülés.
Ismert, hogy 1850 táján a Duna és a Bécsi út közötti síkság nagy része szántóföld volt. Itt a talaj igen változatos, a köves, kavicsos, homokos, agyagos, iszapos és humuszos barnaföld váltogatta egymást.
A Goldbergried ( Aranyhegydűlő) a Keled utca, Aranyhegyi út, Saroglya utca területtől egészen a Zsófia utca nyugati végéig húzódott.
A Petersberg névre hallgató (Ürömhegyi lejtő-Saroglya utca közti), addig egységes réteket 1878 után felosztották és feltörték. Ezeken a területeken többnyire nem emeltek lakóházakat, következésképpen huzamosabb emberi tartózkodásra alkalmatlanok voltak.
Az 1850-es években Ürömhegy volt az egyik legnagyobb kiterjedésű legelő. A XIX. század utolsó negyedében Üröm-hegyen kettős átalakulás zajlott.
1. Részben szőlővel ültették be a területet. A gazdák szőlőbirtoka - a szántóföldekhez hasonlóan - több tagban, sokszor egymástól távoli helyeken feküdtek. Az egyes földrészeket hossz és keresztirányú utakkal négyszögletes darabokra, úgynevezett pásztákra osztották. A szőlőskertekben présházak és pincék nem voltak.
2. 1878-as telekfelosztást követően művelés alá vették. Ettől kezdve a legeltetés fokozatosan csökkent, mígnem teljesen megszűnt.
Óbuda mezőgazdaságának legfontosabb ága a szőlőművelés volt. Nagyon híres szőlőskert volt a Goldberghut, amely az Aranyhegyi út, az Ürömhegyi lejtő, Naszád utca és Óvár utca területén helyezkedett el, valamint a Petersberghut, a Héthalom utca, Aranyhegyi út, Saroglya utca, és Kőpor utca által határol területén. Ezeket a csodás szőlőskerteket 1886 körül a filoxéra pusztította.
A három hegy földrajzi adottsága továbbra is szőlőtermesztésre buzdította az akkori gazdálkodókat. Ezt bizonyítja egy 1910-es térkép.
A szőlőtermesztési kedv az 1950-es, '60-as években elapadt, és már csak mutatóban lehet felfedezni néhány tőkét az egykori zártkertekben.
A lakosság száma alacsony volt, hiszen inkább a mezőgazdasági termelés volt jellemző. A termelő emberek Óbuda vagy a környék sűrűbben lakott részeiről, naponta keresték meg földjeiket.
Csak az 1930-as években kezdődött nagyobb betelepülés.
Ismert, hogy 1850 táján a Duna és a Bécsi út közötti síkság nagy része szántóföld volt. Itt a talaj igen változatos, a köves, kavicsos, homokos, agyagos, iszapos és humuszos barnaföld váltogatta egymást.
A Goldbergried ( Aranyhegydűlő) a Keled utca, Aranyhegyi út, Saroglya utca területtől egészen a Zsófia utca nyugati végéig húzódott.
A Petersberg névre hallgató (Ürömhegyi lejtő-Saroglya utca közti), addig egységes réteket 1878 után felosztották és feltörték. Ezeken a területeken többnyire nem emeltek lakóházakat, következésképpen huzamosabb emberi tartózkodásra alkalmatlanok voltak.
Az 1850-es években Ürömhegy volt az egyik legnagyobb kiterjedésű legelő. A XIX. század utolsó negyedében Üröm-hegyen kettős átalakulás zajlott.
1. Részben szőlővel ültették be a területet. A gazdák szőlőbirtoka - a szántóföldekhez hasonlóan - több tagban, sokszor egymástól távoli helyeken feküdtek. Az egyes földrészeket hossz és keresztirányú utakkal négyszögletes darabokra, úgynevezett pásztákra osztották. A szőlőskertekben présházak és pincék nem voltak.
2. 1878-as telekfelosztást követően művelés alá vették. Ettől kezdve a legeltetés fokozatosan csökkent, mígnem teljesen megszűnt.
Óbuda mezőgazdaságának legfontosabb ága a szőlőművelés volt. Nagyon híres szőlőskert volt a Goldberghut, amely az Aranyhegyi út, az Ürömhegyi lejtő, Naszád utca és Óvár utca területén helyezkedett el, valamint a Petersberghut, a Héthalom utca, Aranyhegyi út, Saroglya utca, és Kőpor utca által határol területén. Ezeket a csodás szőlőskerteket 1886 körül a filoxéra pusztította.
A három hegy földrajzi adottsága továbbra is szőlőtermesztésre buzdította az akkori gazdálkodókat. Ezt bizonyítja egy 1910-es térkép.
A szőlőtermesztési kedv az 1950-es, '60-as években elapadt, és már csak mutatóban lehet felfedezni néhány tőkét az egykori zártkertekben.
Mesél Óbuda földje:
Őshonos növény és állatvilágunkról gyakorlatilag semmi különös ismeretünk nincs. Örömmel nézegettük a Guckler Károly Természetvédelmi Alapítvány weblapját, és lapozgattunk az Óbudáról megjelent kiadványukban.
Sajnos a mi területünkről azt olvastuk, hogy a beépítések miatt gyakorlatilag nincs mit bemutatni. (http://www.gka.hu/start.htm) Reménykedünk benne, hogy azért vannak olyan állatkák, vagy esetleg növények, amelyek őshonosak, és még nem pusztultak ki, vagy akár betelepültek hozzánk.
Sajnos a mi területünkről azt olvastuk, hogy a beépítések miatt gyakorlatilag nincs mit bemutatni. (http://www.gka.hu/start.htm) Reménykedünk benne, hogy azért vannak olyan állatkák, vagy esetleg növények, amelyek őshonosak, és még nem pusztultak ki, vagy akár betelepültek hozzánk.
| Nemrégiben egy rövid időre bagolypár költözött egyik szomszédunk szilvafájára, bizonyára azért, mert új lakóhelyet keresett, a kis gyíkok és békák tömegével találkozunk a nyári időszakban, és kedves kis madarak járnak nálunk. |  | |
 | Sőt, tavasszal, több éven keresztül átvonulás közben vadkacsapár szállt le, egy fóliás területen lévő pocsolyába. A pocsolya megszűnt, így velük már nem találkoztunk azóta. |
Magyar dűlőnevek Péter- és Aranyhegyen:
http://albaregalis.hupont.hu/85/obuda-hatarai
A nagyobb külterületeket dűlőkre osztották és ezeket gyakorlati élet szükségletei miatt névvel látták el. A dűlőnevek általában meglehetősen hosszú életűek, s 'mint Pesty Frigyesnek a XIX. század közepén végzett országos méretű dűlőnév gyűjtése mutatta, e nevek sok esetben igen régi történeti események vagy hosszú ideje elpusztult települések, megszűnt földhasználati módszerek, esetleg eltűnt tereptárgyak, stb. emlékét tartották fenn.
Óbudán azonban a XVII. század végén megindult nagyarányú német betelepülés következtében a XVIII. század elején a dűlőnevek folyamatossága megszakadt, s új, német dűlőnevek alakultak ki.
A régi, 1686 előtti - részben talán középkori eredetű- magyar dűlőnevek közül csak néhányat ismerünk. A XVII-XVIII. század fordulója táján az esztergomi káptalan és a veszprémi püspök közti tizedper alkalmával kihallgatott óbudai öregek három régi szőlőhegy névre emlékeztek: Papmái, Fenyőmái és Kereked névre, de helyükről nem tudtak közelebbi felvilágosítást adni.
Kereked neve azonban egy kb. háromnegyed évszázaddal későbbi forrásban ismét felbukkant, s ez lehetővé tette helyének meghatározását. Keltezetlen, de valószínűleg az 1780-as évek elején készült végrendeletében Omasztay Andrásné Rácz Zsuzsanna "Kerekedbe fekvő" fél negyed és fél nyolcad szőlőjét, amely Kónya István szőlője mellett volt, fiára hagyta; 1787 januárjában az Örökös ezt a szőlőt eladta Kónya Istvánnak, az óbudai telekátírási jegyzőkönyv azonban ekkor már a németek közt használatos Petersberg névvel jelölte meg a dűlőt.
A helyszín megtekintése magyarázatot ad a Kereked elnevezés eredetére: a Péter-hegy és az Arany-hegy között, a Péter-hegy déli lejtőjén egy távolból nézve csaknem szabályos kör alakú mélyedés van, amelynek szelíden lejtő oldalai kiválóan alkalmasak lehettek a szőlőtermesztésre.
A Kereked név ilyen késői előfordulása arra mutat, hogy a bár kisebbségbe került, de Óbudán továbbra is kitartó magyar lakosok körében tovább élt a magyar dűlőnevek használata, még ha erről csak véletlenszerűen maradt is ránk Írásos nyom.
A lakosság többsége és a hivatalos helyek (a földesúr, a megye stb. ) azonban kétségkívül a német lakosság által adott dűlőneveket használta, már a XVIII. század eleje óta. A XVIII. század első felének forrásaiban ugyan csak elvétve fordulnak elő dűlőnevek, de a később használatban lévő elnevezések eredetének elemzéséből az derül ki, hogy a dűlőnevek egy része a XVIII. század első felére vezethető vissza.
Óbudán azonban a XVII. század végén megindult nagyarányú német betelepülés következtében a XVIII. század elején a dűlőnevek folyamatossága megszakadt, s új, német dűlőnevek alakultak ki.
A régi, 1686 előtti - részben talán középkori eredetű- magyar dűlőnevek közül csak néhányat ismerünk. A XVII-XVIII. század fordulója táján az esztergomi káptalan és a veszprémi püspök közti tizedper alkalmával kihallgatott óbudai öregek három régi szőlőhegy névre emlékeztek: Papmái, Fenyőmái és Kereked névre, de helyükről nem tudtak közelebbi felvilágosítást adni.
Kereked neve azonban egy kb. háromnegyed évszázaddal későbbi forrásban ismét felbukkant, s ez lehetővé tette helyének meghatározását. Keltezetlen, de valószínűleg az 1780-as évek elején készült végrendeletében Omasztay Andrásné Rácz Zsuzsanna "Kerekedbe fekvő" fél negyed és fél nyolcad szőlőjét, amely Kónya István szőlője mellett volt, fiára hagyta; 1787 januárjában az Örökös ezt a szőlőt eladta Kónya Istvánnak, az óbudai telekátírási jegyzőkönyv azonban ekkor már a németek közt használatos Petersberg névvel jelölte meg a dűlőt.
A helyszín megtekintése magyarázatot ad a Kereked elnevezés eredetére: a Péter-hegy és az Arany-hegy között, a Péter-hegy déli lejtőjén egy távolból nézve csaknem szabályos kör alakú mélyedés van, amelynek szelíden lejtő oldalai kiválóan alkalmasak lehettek a szőlőtermesztésre.
A Kereked név ilyen késői előfordulása arra mutat, hogy a bár kisebbségbe került, de Óbudán továbbra is kitartó magyar lakosok körében tovább élt a magyar dűlőnevek használata, még ha erről csak véletlenszerűen maradt is ránk Írásos nyom.
A lakosság többsége és a hivatalos helyek (a földesúr, a megye stb. ) azonban kétségkívül a német lakosság által adott dűlőneveket használta, már a XVIII. század eleje óta. A XVIII. század első felének forrásaiban ugyan csak elvétve fordulnak elő dűlőnevek, de a később használatban lévő elnevezések eredetének elemzéséből az derül ki, hogy a dűlőnevek egy része a XVIII. század első felére vezethető vissza.
Közlekedéstörténet (Berczik András):
A "Háromhegyeket" körülölelő utak régebbiek mint gondolnánk. Például: a római eredetű Bécsi út vonala a történelem során nem változott.
Az Aranyvölgy utca az aquincumi Polgárváros Bécsi úthoz való bekötő útja volt, ám a Polgárváros pusztulásával ez a szerepe elsorvadt.
Ma ezek az utak szintén jelentős szerepet játszanak közlekedésünkben, hiszen hihetetlen nagy forgalmat bonyolítanak le.
Nagy forgalmú határoló utunk az Aranyhegyi út is, ahol néhány évig a "Békás busz" közlekedett, majd a 60-as busz megváltoztatott útvonalával, azóta a 160 jelzéssel járnak buszok.
A 19. századból - „Háromhegyek” régi téglagyárai:
A dinamikusan fejlődő Budapest egyik fő ismérve a folytonos terjeszkedés.
A növekvő számú népesség újabb és újabb lakó- és munkahelyének megteremtése miatt a város területe folyamatosan növekedett. Az utóbbi évtizedekben a régi téglagyárak, agyagbányák helyén üzletközpontok, lakóparkok épültek.
A növekvő számú népesség újabb és újabb lakó- és munkahelyének megteremtése miatt a város területe folyamatosan növekedett. Az utóbbi évtizedekben a régi téglagyárak, agyagbányák helyén üzletközpontok, lakóparkok épültek.
A korábbi városperem folyamatosan „beljebb került”, felértékelődött. A téglagyárak bezárását követően az átmenetileg senki földje ma már új funkciót tölt be. A téglagyárakat állandóan túlnőtte a város, ezért azok bezárására, illetve a mindenkori városszéleken újak nyitására került sor.
A fővárosban két térségben találtak tégla- és cserépgyártásra alkalmas agyagot: Kőbányán és Óbudán. A téglagyártást 2000 éve, Aquincum építése idején már magas színvonalon végezték, még ma is működőképesen maradt egy római kemence.
(Óbuda évszázadai Endrey Valter "Téglagyártás")
Az óbudai téglavetők téglagyárba való átmenete elég nehezen állapítható meg az Óbuda-újlaki vállalatok esetében. Talán akkortól lehet téglagyárról beszélni, amikor a "Gőztéglagyár" (Szentendrei út) hivalkodó névvel rendelkező gyár, valamint Újlakon 1865-ben az Egyesült Tégla- és cementgyár létrejött. A nagyobb téglagyárak folyamatosan bekebelezték a kisebb téglagyárakat.
A Péter-hegyi Lenarduzzi Bell-Horváth féle téglagyárat úgy említi a könyv, mint a fentieken kívül létezőt.
A régi óbudai téglagyárak közül, három tartozott a „Háromhegyek” területéhez, közvetlen környezetéhez.
A Péter-hegyi Lenarduzzi Bell-Horváth féle téglagyárat úgy említi a könyv, mint a fentieken kívül létezőt.
A régi óbudai téglagyárak közül, három tartozott a „Háromhegyek” területéhez, közvetlen környezetéhez.
(A kutatómunka itt még nem teljes, mert az információk nem egyértelműek, de a hiányt pótoljuk!)
- 1894 Lenarduzzi Bell – Horváth-féle téglagyár Pusztakúti út 7. (???)
- Péterhegyi Téglagyár (1894–), Nagybátony–Újlaki Egyesült Iparművek Rt (1928–) Pusztakúti út 7. (???)A téglagyár helyén építették fel a Forrásliget Lakóparkot. A bányagödröt csaknem az eredeti terepadottságoknak megfelelôen töltötték vissza. A rendezett deponálással feltöltött gödröt fásították, a hegylábi részen jelenleg három épületegyüttessel ForestHill néven lakópark áll.
- (Név még nincs) A Mészkő utcában, ma a feltőltött bányagödör ékelődik a családiházak között.
- 1925–1945 Aranyhegyi téglagyár Aranyvölgyi út 10. (Aranyvölgyi út és Taliga utca találkozásánál, ma családi házakkal beépült terület)
Ma még látható emlékek
Jézus szíve Kápolna Ürömhegyen, a Bécsi út (411.) és Szőlővész utca (2.) kereszteződésében
A legrégebbi múltra visszatekintő szőlőművelés, a termőterület elaprózódása minőségi okok miatt egyre inkább csökkent. E lassú folyamatot váratlan esemény szakította meg. A XIX század végén, Amerikából Európába kerülő gyökértetű (filoxéra), a szőlő egyik kártevőjét, Óbudán 1882 nyarán észlelték először. A gazdák felkészületlenül és kétségbeesve szemlélték a tőkék pusztulását. 1885-ben kápolnát építettek a Bécsi út és Szőlővész utca sarkán, abban reménykedve, hogy az isteni segítség elhárítja a bajt. Ezért nevezték az óbudaiak "filoxéra kápolnának", bár hivatalosan a "Jézus szíve" nevet kapta. A szőlőtermelés először 1887-ben, majd utána évről évre óriási mértékben visszaesett, egészen az 1892. évi mélypontig. Azután az ellenálló amerikai alanyú oltványok ültetése révén, elkezdődött a károk lassú helyreállítása.
Helyi védettséget élvez, a feszület:
Helyi védettséget élvez, a feszület:
A - Jézus szíve - kis katolikus kápolna előtt áll egy helyi védettséget élvező, 1886-ban alkotott feszület, amelyet Raab Márton állíttatott. (egyenlőre számunkra ismeretlen) Terméskő talapzatán német nyelvű felirattal (120 cm), álló kőfeszület (180 cm), festett fémkorpusszal (120 cm), ami már nem látható a kereszten.
Képek a kápolnáról, és feszületről:
 |  |  |
Az elfelejtett építmény, a Pogány, vagy Koppány torony
A Kilátó és Jutas utca találkozásánál álló Koppány tornyot az erdélyi származású megrendelő Szász Farkas telkére építették.
A Turáni Egyistenhívők Tábora már megalakulásuk évétől (1930), emlékművet akartak állítani Atilla, Árpád és Koppány emlékére. A Täubel Géza által tervezett építményt, Wührl Géza építész építette 1934-ben. Hajdani magassága hozzávetőlegesen 12-13 m, alapja hatszögű, tetejét hatlapú márvány tömbön turul madár díszítette.
A Turáni Egyistenhívők Tábora már megalakulásuk évétől (1930), emlékművet akartak állítani Atilla, Árpád és Koppány emlékére. A Täubel Géza által tervezett építményt, Wührl Géza építész építette 1934-ben. Hajdani magassága hozzávetőlegesen 12-13 m, alapja hatszögű, tetejét hatlapú márvány tömbön turul madár díszítette.
 |  Felavatásán - 1935. július 7-én - az összegyűlt többezres tömegnek a csendőrök kardlapolással jelezték az ország uralkodó vallását. A következő évtizedtől a társaság üldözötté vált. |
Az ötvenes évek második felében az ingatlant magánszemélynek értékesítették. A továbbiakban többször cserélt gazdát. Jelenleg a lepusztult építményt bozótos veszi körül.
  |  |
Megközelíteni a Taliga utca felől, vagy a Jutas utcáról lehet.
(Önkormányzatunk megbízásából Arnyhegy-Ürömhegy-Péterhegy területére 2007-ben a BFVT Kft. készítette a Kerületi Szabályozási Tervet, melynek része a Pogány torony környékének rendezése.
A terv várható hatása, hogy a beépítés előtt álló kertvárosias lakóterületen kialakul egy közcélú zöldterület, valamint lehetővé válik a Pogány torony kilátóként történő közcélú hasznosítása. www.obuda.hu )
A Kemény Villa
A villa a telek tulajdonosáról, építtetőjéről kapta nevét Kemény Lajos Kormányfőtanácsos Úrról. Elbeszélések szerint a 3. kerületi Bécsi út 267. szám alatti Óbudai Fehérítő-, Festő- és Impregnálógyár Rt. Igazgatója is volt, de ezt alátámasztó iratot még nem találtunk.
Az ingatlan Budapest külvárosában Óbuda perem területén helyezkedik el, a Péterhegyi dűlő (Saroglya köz) 22702-es helyrajzi számú ingatlanán. Megközelíthető gyalog az Ürömhegyi lejtő felől, vagy autóval a Saroglya utca felől a Jegenyefa sorok között.
Fennmaradtak az eredeti tervek, helyszínrajzok és a használatba vételi engedély is. Az 1934-es terven szereplő megnevezés szerint; „FÖLDSZÍNTES INGYENES JOTÉKONY CÉLT SZOLGÁLO NYÁRI GYERMEK ÜDÜLŐ”-nek épült. A használatba vételt 1935 június 20-ai dátummal engedélyezték.
A főépülethez tartozik egy – a telek Északi részén felépített – „KERTÉSZ LAK” is, melynek építését 1935-ben engedélyeztek. Míg a főépületet Leitner Imre tervezte, a kertész lak terveit Singer Miksa készítette.
A fotók és jelen állapot tanúsága szerint is a főépület tetőszerkezetének, formájának kivitelezése némileg eltért a tervektől. A főbejárathoz tervezett előtető impozánsabb, stílusosabb, a fő tetőgerinctől magasabban végződő tetőt kapott, mely az egész épület jellegzetességét megadja.
Kemény Úr zsidó ember lévén, zsidó gyerekeket nyaraltatott itt.
Az épület Aranyhegy és a Péterhegy szántóföldjei között a Major völgyet uralta egykor.
A Saroglya utcától két Jegenyefa sor között vezet az út, melyek azóta sajnos eléggé megritkultak. Vagy vihar tépázta őket, vagy a szomszédban lakó a veszélyeztetettségi érzése miatt kivágatott párat.
Ugyancsak elbeszélések alapján a telek két bejáratánál egykoron székely kapuk álltak, amit igazolni jelenleg nem tudunk.
Szerencsére az előtte elterülő szántót még nem építették be, így a villa, tájba illő szép arányait az Aranyhegyi útról még mindig látni.
A II. világháborúban katonai körlet lett. Ez idő alatt Kümmel néni volt a gondnok. Egy fiával élt ott. A háború alatt a Villa összeköttetésben állt a „Pogány” toronnyal, melyet akkor kilátóként, megfigyelő állásként használtak, egy nagy reflektorral a tetején. A háború után kommunista párházként működött egy darabig.
Kümmel néni után Kiss Ferencék költöztek be. A kertész lakra Kiss Ferenc átalakítási tervet adott be 1960 november 20-án, melyet az illetékes hatóság nem engedélyezett.
6 szobakolyhás lakást alakítottak ki, melynek egyikébe a Böhm család költözött. Két fiú gyermek (Böhm Zoltán és Böhm Csaba) a mai napig édesanyjukkal élnek ott.
A villa mögött kerekes kút működött. Ebből a kútból töltötték fel az épület padlására helyezett szegecselt vas tartályt, mely az épület vízellátását szolgálta. A tartályt a 3. kerületi önkormányzat által beköltöztetett cigányok feldarabolták, és vasként értékesítették, a kutat szeméttel telidobálták.
A villa előtt állt egy gémes kút is, de ez már az előtte lévő telekhez tartozott. Valószínűleg régebben állt ott, mint a villa épülete. Egy Pór nevű orvos emberé volt, és ha minden igaz a telek most is a család tulajdonában van.
A gémeskút a ’30-as években már nem működött. 1944-ben valószínűleg a katonák bontották el. A kút kövei még megtalálhatóak.
Feltűnő különbség még a villa homlokzatán, hogy az egykori fából készült oszlopokat az előtető alatt, kicserélték tégla oszlopokra. Az eresz díszesebb fa része még megvan. Természetesen a kialakult hat lakáshoz is meg kellett, hogy legyenek a szükséges új bejáratok, és néhány ablak változtatás is végbement.
Valószínűleg a villa építése előtt változhatott egy rendelet, mert egy időben kezdtek el ezen a környéken szaporodni az építkezések. A legelső családi ház 1933-ban kapta meg az építési engedélyt az Ürömhegyi lejtőn, Ebben az évben épült meg a Pogány torony, és ugyancsak ebben az évben született egy nagyszabású terv a környékre. Lehet, hogy a villának is talán más sorsa lett volna, ha az Aranyhegyre épül meg a Nemzeti stadion.
Az eddig fellelt legkorábbi fotók a villáról és az akkor készült többi kép a környékről, a Nemzeti stadion terv egy későbbi bemutatásához készültek 1936 után.
1933-ban Árkay Bertalan és Borbíró Virgil képzelt el az Aranyhegy keleti lankáira, és az előtte elterülő szántókra egy minden eddiginél nagyobb szabású tervet.
A villa a hegy északi oldalán talán az „olimpiai” falu részeként nagyobb becsben lett volna tartva. Bár a völgybe a hév Stadion pályaudvarát, és buszparkolókat terveztek.
A villa Északi kapujából 2011-ben
A Kemény villa eredeti terveiért köszönettel tartozunk Lindmayer Józsefnek!
Régi határkő
A terv várható hatása, hogy a beépítés előtt álló kertvárosias lakóterületen kialakul egy közcélú zöldterület, valamint lehetővé válik a Pogány torony kilátóként történő közcélú hasznosítása. www.obuda.hu )
A Kemény Villa
A villa a telek tulajdonosáról, építtetőjéről kapta nevét Kemény Lajos Kormányfőtanácsos Úrról. Elbeszélések szerint a 3. kerületi Bécsi út 267. szám alatti Óbudai Fehérítő-, Festő- és Impregnálógyár Rt. Igazgatója is volt, de ezt alátámasztó iratot még nem találtunk.
Az ingatlan Budapest külvárosában Óbuda perem területén helyezkedik el, a Péterhegyi dűlő (Saroglya köz) 22702-es helyrajzi számú ingatlanán. Megközelíthető gyalog az Ürömhegyi lejtő felől, vagy autóval a Saroglya utca felől a Jegenyefa sorok között.
Fennmaradtak az eredeti tervek, helyszínrajzok és a használatba vételi engedély is. Az 1934-es terven szereplő megnevezés szerint; „FÖLDSZÍNTES INGYENES JOTÉKONY CÉLT SZOLGÁLO NYÁRI GYERMEK ÜDÜLŐ”-nek épült. A használatba vételt 1935 június 20-ai dátummal engedélyezték.
A főépülethez tartozik egy – a telek Északi részén felépített – „KERTÉSZ LAK” is, melynek építését 1935-ben engedélyeztek. Míg a főépületet Leitner Imre tervezte, a kertész lak terveit Singer Miksa készítette.
A fotók és jelen állapot tanúsága szerint is a főépület tetőszerkezetének, formájának kivitelezése némileg eltért a tervektől. A főbejárathoz tervezett előtető impozánsabb, stílusosabb, a fő tetőgerinctől magasabban végződő tetőt kapott, mely az egész épület jellegzetességét megadja.
Kemény Úr zsidó ember lévén, zsidó gyerekeket nyaraltatott itt.
Az épület Aranyhegy és a Péterhegy szántóföldjei között a Major völgyet uralta egykor.
A Saroglya utcától két Jegenyefa sor között vezet az út, melyek azóta sajnos eléggé megritkultak. Vagy vihar tépázta őket, vagy a szomszédban lakó a veszélyeztetettségi érzése miatt kivágatott párat.Ugyancsak elbeszélések alapján a telek két bejáratánál egykoron székely kapuk álltak, amit igazolni jelenleg nem tudunk.
Szerencsére az előtte elterülő szántót még nem építették be, így a villa, tájba illő szép arányait az Aranyhegyi útról még mindig látni.
A II. világháborúban katonai körlet lett. Ez idő alatt Kümmel néni volt a gondnok. Egy fiával élt ott. A háború alatt a Villa összeköttetésben állt a „Pogány” toronnyal, melyet akkor kilátóként, megfigyelő állásként használtak, egy nagy reflektorral a tetején. A háború után kommunista párházként működött egy darabig.
Kümmel néni után Kiss Ferencék költöztek be. A kertész lakra Kiss Ferenc átalakítási tervet adott be 1960 november 20-án, melyet az illetékes hatóság nem engedélyezett.
A főépület belső elrendezésének átalakítása, valószínűleg az ingatlan önkormányzati tulajdonba kerülésekor történhetett.
A villa mögött kerekes kút működött. Ebből a kútból töltötték fel az épület padlására helyezett szegecselt vas tartályt, mely az épület vízellátását szolgálta. A tartályt a 3. kerületi önkormányzat által beköltöztetett cigányok feldarabolták, és vasként értékesítették, a kutat szeméttel telidobálták.
A villa előtt állt egy gémes kút is, de ez már az előtte lévő telekhez tartozott. Valószínűleg régebben állt ott, mint a villa épülete. Egy Pór nevű orvos emberé volt, és ha minden igaz a telek most is a család tulajdonában van.
A gémeskút a ’30-as években már nem működött. 1944-ben valószínűleg a katonák bontották el. A kút kövei még megtalálhatóak.
Feltűnő különbség még a villa homlokzatán, hogy az egykori fából készült oszlopokat az előtető alatt, kicserélték tégla oszlopokra. Az eresz díszesebb fa része még megvan. Természetesen a kialakult hat lakáshoz is meg kellett, hogy legyenek a szükséges új bejáratok, és néhány ablak változtatás is végbement.
Valószínűleg a villa építése előtt változhatott egy rendelet, mert egy időben kezdtek el ezen a környéken szaporodni az építkezések. A legelső családi ház 1933-ban kapta meg az építési engedélyt az Ürömhegyi lejtőn, Ebben az évben épült meg a Pogány torony, és ugyancsak ebben az évben született egy nagyszabású terv a környékre. Lehet, hogy a villának is talán más sorsa lett volna, ha az Aranyhegyre épül meg a Nemzeti stadion.
Az eddig fellelt legkorábbi fotók a villáról és az akkor készült többi kép a környékről, a Nemzeti stadion terv egy későbbi bemutatásához készültek 1936 után.
1933-ban Árkay Bertalan és Borbíró Virgil képzelt el az Aranyhegy keleti lankáira, és az előtte elterülő szántókra egy minden eddiginél nagyobb szabású tervet.
A villa a hegy északi oldalán talán az „olimpiai” falu részeként nagyobb becsben lett volna tartva. Bár a völgybe a hév Stadion pályaudvarát, és buszparkolókat terveztek.
A villa Északi kapujából 2011-ben
A Kemény villa eredeti terveiért köszönettel tartozunk Lindmayer Józsefnek!
/ Horváth Ferdinánd /
Régi határkő
A Budapest és Üröm határát jelölő kövek közül a 128-as számú, közigazgatásilag ma már Ürömhöz tartozót, teljesen épen találhatjuk a Jutas úttól néhány lépésre, a Határkő utcában.
Ez a határkő, társaival együtt - melyek a Péterhegy gerince mögött is végigfutnak - Óbuda, Buda és Pest 1873 évi egyesítését követően került felállításra. A mai közigazgatási határ, Ürömhegyet érintő szakasza 1949-ben került meghatározásra.
A határjelölésben szerplő 119-127 sz. köveket nem láttuk. A pesti oldalon délről kezdett számozást 100-ig folytatták, tehát a budai oldalon a 101 valahol a Duna part környékén lehetett.
A határjelölésben szerplő 119-127 sz. köveket nem láttuk. A pesti oldalon délről kezdett számozást 100-ig folytatták, tehát a budai oldalon a 101 valahol a Duna part környékén lehetett.
 |  |
Móricz ház, Móricz Zsigmond utca
Kutatjuk, hogy az Iglice utca Ürömhegyi lejtőbe torkolló elágazásánál elgazosodó épületben tényleg Móricz Zsigmond testvére és sógornője, más legendák szerint unokája lakott-e.
Az épületet a tetejéig ellepi a gaz, mára már flig összedölt. Nyilvánvaló, hogy senki nem tartja karban sem a kertet, sem a házat.
Ki lehet a tulajdonos? Van-e helytörténeti értéke?
Nem lehet véletlen, hogy a Móricz Zsigmond utca éppen a tömb másik csücskénél húzódik.Ki lehet a tulajdonos? Van-e helytörténeti értéke?
Akár Aranyhegyen is épülhetett volna a Nemzeti Stadion.
Biztosan sokan nem tudtuk, hogy akár Aranyhegyen is épülhetett volna a Nemzeti Stadion – (Népstadion - Puskás Ferenc Stadion), hiszen a budai oldalon lehetséges helyszínként felmerült ez a terület is.
„A Népstadion jól ismert épülete: a hatalmas betonkaréj és a nyugati oldalon emelkedő nagytribün immár több mint 50 éve meghatározó eleme Budapest városképének. Megépítése - az első ötlettől a megvalósulásig - épp ilyen hosszú ideig tartott.
Érdekes építészeti megoldást kínáltak a budai hegyek, ahol a tervezők a hegyoldalba vájták volna stadion lelátóját, mintegy felelevenítve az ókori amfiteátrumok formáit.
Az egyik legérdekesebb ilyen terv, az 1933 végén bemutatott "Aranyhegyi Stadion" Árkay Bertalan és Bierbauer Virgil nevéhez fűződött. A 177 méter magas, szabályos formájú Aranyhegy keleti lejtőjébe vágott stadion a maga 72 ezres (szükség esetén 120 ezresre bővíthető) lelátóival, kétoldalt elhelyezett, egyenként 15-20 ezres tenisz- és úszóstadionjával, a sportcsarnokokat, öltözőket és irodákat rejtő két hatalmas fejépülettel, a 600x300 méteres széles tornaréttel, valamint a mellettük elnyúló gyakorlópályákkal valóban gigászi terv volt.
A 40 hektárt jóval meghaladó területű komplexumhoz tartozott volna a kiépítendő római-parti evezősközpont, valamint az ekkoriban világszínvonalon lévő magyar vitorlázórepülő-sport részére kialakítandó repülőtér.
„A Népstadion jól ismert épülete: a hatalmas betonkaréj és a nyugati oldalon emelkedő nagytribün immár több mint 50 éve meghatározó eleme Budapest városképének. Megépítése - az első ötlettől a megvalósulásig - épp ilyen hosszú ideig tartott.
Érdekes építészeti megoldást kínáltak a budai hegyek, ahol a tervezők a hegyoldalba vájták volna stadion lelátóját, mintegy felelevenítve az ókori amfiteátrumok formáit.
Az egyik legérdekesebb ilyen terv, az 1933 végén bemutatott "Aranyhegyi Stadion" Árkay Bertalan és Bierbauer Virgil nevéhez fűződött. A 177 méter magas, szabályos formájú Aranyhegy keleti lejtőjébe vágott stadion a maga 72 ezres (szükség esetén 120 ezresre bővíthető) lelátóival, kétoldalt elhelyezett, egyenként 15-20 ezres tenisz- és úszóstadionjával, a sportcsarnokokat, öltözőket és irodákat rejtő két hatalmas fejépülettel, a 600x300 méteres széles tornaréttel, valamint a mellettük elnyúló gyakorlópályákkal valóban gigászi terv volt.
A 40 hektárt jóval meghaladó területű komplexumhoz tartozott volna a kiépítendő római-parti evezősközpont, valamint az ekkoriban világszínvonalon lévő magyar vitorlázórepülő-sport részére kialakítandó repülőtér.
(Szerző: Zeidler Miklós) „ http://www.rubicon.hu/
Óbuda várostörténeti fejlődése a közelmúltban
Az addig zártkertes övezet 1989-től kapott belterületi besorolást, de a csatornázottság hiánya akadályozza a gyors fejlődést. Még a mai napig nem ideális a telekstruktúra. Már a 80-as évek elején készült rendezési terv, amely a meg nem épült Mocsáros dűlői lakótelepre alapozott, ezért a mi három hegyecskénk is helyben topog. Megkezdődött ugyan egy kertvárosias átalakulás, de összefogás nélkül szinte reménytelennek látjuk az igazi fejlődést.
Folytatjuk!
A folytatáshoz várjuk a Weblapot böngészgetők javaslatait az info@haromhegyek.hu e-mail címen.
/ Futó Judit /